Hogyan kommunikáljunk az óvodapedagógusokkal?

Hogyan kommunikáljunk óvópedagokusokkal gyermekünk problémáiról?

 

 "Ha segítik a gyereket abban, hogy harmóniában legyen a természettel és önmagával, ha a gyereket minden lehetséges módon támogatják, táplálják, bátorítják, hogy természetes legyen és hogy önmaga legyen, hogy önmaga fénye lehessen, akkor a szeretet egyszerű dolog. Akkor az ember egyszerűen szeretetteljes!"
                                                                                                               

- Osho –

 

Magyarországon a jelenleg hatályos törvények szerint, minden 3. életévét betöltött gyermeknek 2015. szeptember 1-től kötelező lesz az óvodába járás. Ez óriási terhet ró a családokra. Eltérő fejlődésmenetű gyermek esetében még nagyobbat.

Több fajta intézmény láthatja el a kötelező óvódalátogatás feladatait. Ma rengeteg intézmény közül válogathatunk, ha úgy gondoljuk, hogy nem állami óvódába adjuk gyermekünket.

Hogyan kommunikáljunk az intézményvezetőkkel, óvónőkkel, gondozókkal magánintézményekben?

Mik azok a “Red Flage-ek”, amik arra figyelmeztetnek, hogy nem sikerül megértetni a problémákat?

  • Amikor felhívjuk az intézményt, hogy időpontot egyeztessünk , legyünk már a telefonban  őszinték. Mondjuk el, hogy egy eltérő fejlődésmenetű/SPD-s (és ha van társdiagnózis) gyermeknek keresünk ellátást. Ha nem mondtak egyértelműen nemet, de érezzük, hogy visszakoznak, akkor hagyjuk azt az intézményt. Sajnos ilyen esetben, mégha egy látogatást sikerül is megbeszélnünk, negatív élményekkel fogunk távozni.

  • Ha sikerül időpontot megbeszélnünk, készüljünk fel alaposan a találkozásra. Ha tudunk, vigyünk magunkkal valakit, aki “benfentes”, ismeri a gyermeket, és akiben megbízunk.

  • Írjuk össze a problémákat, a nehézségeket, és írjuk össze az erősségeket is. Ne csak “negatív” legyen a gyermekünkről a kép.

  • Természetesen mi szülők, akik eltérő fejlődésmenetű gyermeket nevelünk, szeretnénk megtalálni a legjobb helyet gyermekünknek. Sajnálatos módon - annak ellenére, hogy mindent megteszünk - ez nem mindig sikerül. Ugyanúgy, mint a többi helyzetben, hallgassunk a megérzéseinkre. Természetesen nem kell “fennakadni” minden apróságon, de ha valami azt súgja, hogy mégsem ez a hely lesz a befutó, akkor ne erőltessük.

  • Előfordulhat, hogy feltételekkel veszik fel a gyermeket az intézménybe (pl. csak fél napos legyen, vagy járjunk be vele előtte, stb.). Tudnunk kell már az elején, hogy bármennyire is nyitottnak tűnik egy intézmény, bármennyire is mindenki megtesz mindent, hogy működjön a dolog, nem biztos, hogy sikerül.  Lehet, hogy gyermekünk jól beilleszkedik, de a nevelők mégsem tudnak vele mit kezdeni, nem tudják a problémáit, a felmerülő nehézségeket kezelni.

  • Amikor elöször megyünk beszélgetni, csak minimális információt nyújtsunk. Ne “halmozzuk el” őket, mert nem biztos, hogy be tudják dolgozni. Hagyjunk ott olyan anyagokat, amelyek segíthetnek megérteni a gyermekünk helyzetét.

  • Ha többször látogatunk el az intézménybe, mielőtt gyermekünk elkezdi azt, figyeljünk. Figyeljünk az apró jelekre, a hozzáállásra, gyermekünk reakciójára, hogy a nevelők hogyan viselkednek velünk és a gyermekünkkel.

  • Amennyiben használunk segédeszközöket (fültok, kommunikációs/napi/heti rend táblák) , biztosítsuk ezeket. Fontos, hogy a gyermeknek lehetősége legyen ezeket használni, és ki is rakják ezeket.

    • Ha azt tapasztaljuk, hogy ezen eszközök nem kerülnek ki, vagy nem használják őket, kérdezzünk rá, de vegyük figyemeztető jelnek. Ha már az elején nem használják őket, később se fogják.

  • Ha sikerült egy nyitott, jó intézményt találni, ahol minden működik és rendelkezésre áll, akkor:

    • Üljünk le beszélni a vezetővel. Legyünk őszinték és nyitottak. Tegyünk fel kérdéseket (van-e már hasonló tapasztalatuk, ha igen, hogy oldották meg az ilyen helyzeteket, stb.)

    • Üljünk le - a vezető engedélyével - a gyermekünkkel foglalkozó pedagógusokkal. Mondjuk el, hogy mik a problémák, hogy mi működik és mi nem a gyermekünknél. Legyünk kompromisszumkészek!

    • Beszéljük át , hogy a továbbiakban milyen módon történjen a kommunikáció.

      • Az első időszakban hetente (általában naponta, mikor érte megyünk, mondanak róla néhány szót) kérjük meg, hogy tájékoztassanak a gyermekünkről (hogyan viseli, hogyan reagál a szituációkra, mik a nehézségek/problémák, és mi az, ami jól működik).

    • Próbáljunk meg minél több információt biztosítani a gyermekünkkel együtt dolgozóknak (könyvek, cikkek, hasznos weboldalak, stb.).

    • Ajánljuk fel segítségünket (pl. segédeszközök előkészítsében, elhelyezésében, stb.).

    • Ha gyermekünk kap már fejlesztést, kérjük meg fejlesztőinket, hogy írjanak gyermekünkről néhány sort az óvódának.

    • Jelezzünk vissza! Mondjuk el, hogy hogyan viselkedett az óvóda után a gyermekünk, mi segített, mi az, ami nem, stb.

 

Szülőként a legjobbat szeretnénk a gyermekünknek.  Egy olyan intézményt, ahol elfogadják és megértik a problémáit, ahol megélheti a közösséghez tartozás élményét. Nem könnyű az intézmény kiválasztása, megtalálása. Az eltérő fejlődésmenetű gyermekeknél - amellett, hogy elsődleges a fejlesztés - nagyon fontos (ez normál fejlődésmenetű gyermekeknél is így van), hogy ne sérüljön a lelkük. Sajnos 100%-osan nem tudjuk megvédeni őket, de a nagyobb traumákat el kell kerülni.

 

 

Ahonnan az ötletek származnak:

http://nichcy.org/how-parents-teachers-can-work-together-in-the-inclusive-classroom