Kamaszok és az SPD

 

forrás:google.com

 

 

„Ha egy felnőtt képes meglátni az ádáz kamaszban az érzelmileg magára hagyott,

sérült vagy szorongó gyereket, akkor tud áthatolni azon a falon, ami csak látszólag vastag.”

Tari Annamária

 

Mindannyian emlékszünk a kamaszkorunkra. A nehézségekre, a bizonytalanságokra, az útkeresésre. Amikor egy szenzoros gyermek eléri a kamaszkort, sok mindennel meg kell küzdenie.

„A főbb leválási-fejlődési pontok”

  • Az első levállás akkor történik, mikor az anya és a gyermek fizikailag két lénnyé válik. Minden fejlődési szakasz egy egy olyan pont, mikor a gyermek önállósodik, kevésbé igényli az állandó támogatást.

    • Pl. mozgásfejlődési szakaszok

  • A „dackorszak”: ebben az időszakban a gyermek egyre nyilvánvalóbban jelzi a környezete felé, hogy akarattal, gondolatokkal rendelkező önálló lény. Ebben az időszakban egyre nyilvánvalóbbá válnak a személyiségének jellemzői, a karakterének alapvonásai.

  • Iskola: amikor gyermekünk iskolába kerül, egyre fontosabbá válnak számára a külső kapcsolatok. A barátokkal, haverokkal, tanárokkal, ismerősökkel való kontaktus, a felmerülő nehézségek, problémák megélése és megoldása.

  • A kamaszkor beköszöntével a világ és önmaguk megismerése köti le a fiatalok figyelmét. Önálló életszemléletük, véleményük kezd lenni az élet fontosabb kérdéseivel kapcsolatban.

A leválási folyamatokkal együtt járnak az új igények és adott esetben problémák, nehézségek, konfliktusok. A konfliktusok a változással és a fejlődéssel együttjárnak, szükséges, normális velejárói. Konstruktív megoldásuk pedig segíti a személyiség fejlődését.[1]

  • A kamaszok keresik önmagukat. Rengeteg olyan kérdés merül fel bennük, amelyeket - ha eltérő fejlődésmenetűek - talán még nehezebb megválaszolni.

    • Ki vagyok én?

    • Milyen is vagyok?

    • Miért vagyok „más”?

    • Milyen is a világ?

    • Miért nem úgy viselkedik az idegrendszerem, ahogy másoké?

    • Miért nehéz bizonyos dolgokat elviselnem?

  • Elképzelhető, hogy még nem tudja konkrétan megfogalmazni azt, hogy mit érez. Próbáljunk minél több felületet biztosítani arra, hogy beszélgessünk, hogy elmondhassa az érzéseit, a gondolatait, a nehézségeit.

  • Kamaszkorban testi változásokon mennek át a gyerekek. Ilyenkor lehet, hogy újra előjönnek olyan problémák, amelyekkel utoljára kisebb korában találkoztunk.

    • Próbáljunk találni olyan fejlesztő terapeutát, aki kamaszokkal is foglalkozik.

    • Ha sikerrel járunk, olyan időpontban vigyük a kamasz gyermekünket terápiára, amikor nem találkozik kisebb gyerekekkel, hogy ne legyen „ciki” a helyzet.

    • A feladatokat meg kell próbálni úgy kialakítani, hogy ne legyen se ciki, se unalmas és profitáljon is belőle.

    • Beszélgessünk vele a terápiás élményeiről. Milyen érzés, jobban érzi-e magát tőle, stb.

  • A kamaszok nagyon szeretnének beilleszkedni és nem kilógni a sorból. Szenzoros nehézségeik miatt kerülhetnek olyan helyzetbe, ami miatt megalázva, izolálva érezhetik magukat.

    • A tinédzserek szeretik követni a divatot, a trendet. Olyan megoldást kell találni a ruhavásárlásnál, amely mind a szenzoros igényeknek, mind a „divatnak” megfelelnek.

    • Lehet, hogy még mindig nehézséget okoz a ruha viselése, ezért elsődleges cél mindig az, hogy kényelmes legyen.

    • Általában ennyi idősen már tudják, hogy milyen ruha az, ami megfelel nekik.

      • Ha bakancsban vagy szandálban tud csak meglenni, akkor hagyjuk.

      • Ne felejtsük el, hogy ennek a kornak a természetes és szükségszerű velejárója a lázadás, a provokatív öltözködés. Hagyjuk - nyilván keretek közt -, hogy azt viseljen, amit szeretne. Nagyon nehéz lehet a szenzoros problémákkal és a kamaszkorból adódó ellenállással megküzdeni.

  • Sok szenzoros gyermeknek kevés az önbizalma. Az olyan gyerekek, akiknek éveken keresztül egy-egy szituáció meltdown-t okozott, napi szinten meg kell küzdenie a ’más vagyok, de nem tudom miért”-érzéssel.

    •  Bátorítsuk őket. Dicsérjük, támogassuk. Ne a negatívumokat emeljük ki, hanem a pozitívumokat. Ez nagyon fontos. Ha nagyon bizonytalan, nagyon nem hisz magában, nehezen boldogul, kérjük pszichológus segítségét. Lehet, hogy találunk neki kamaszcsoportot, ahol hasonló gondokkal küzdő kortársakkal oszthatja meg a problémáit.

    • Ne hagyjuk egyedül ebben a helyzetben, mert nem tudja ezt egyedül megoldani.

    • Lehet, hogy már nem kicsi, de még gyerek!

  • Egy kamasszal szemben már több elvárása van az embereknek. Már nem egy kisgyerek, akitől még „eltűrik, elfogadják”, ha meltdownja van. Ha egy kamasz rosszul lesz egy étteremben az illatoktól és emiatt undokká válik, vagy dühöngeni kezd, olyan kommentárokat kaphat, amelyek rombolják az önbizalmát.

  • Egy tinédzsernek szüksége van az önállóságra. Ez az a korszak, amikor feszengetik a kereteket, a határokat. Ez teljesen rendben van, ez a feladatuk.

    • Pont a korból adódóan sok olyan feladat van, amihez a kamasznak nem fűlik a foga. Ha vannak olyan otthon végezendő fejlesztési feladatok, amelyeket napi szinten is kell csinálni, ne figyelmeztessük állandóan, hogy mi az, amit még nem csinált meg, stb. Ez általában konfliktushoz vezet!

Szülőként, tanárként, barátként mit tehetünk:

  • Próbáljunk olyan terápiát találni, ami egy kamasz számára is élmény lehet:

    • Borotvahabozás és festés helyett vonjuk bele a főzésbe, a kertészkedésbe, autómosásba, stb.

  • Beszéljünk az SPD-ről! Beszéljünk a gyermekünk pozitívumairól, az erőségeiről.

    • Próbáljunk meg olyan technikákról beszélgetni, amelyek könnyebbé tehetik a nehézségek elviselését:

      • Pl. borotvahab helyett használjon borotvagélt

      • Púder helyett kenhető make up-ot, stb.

  • Segítsünk olyan közösséget találni, ahol jól érzi magát.

  • Keressünk valamilyen mozgásos tevékenységet - ha eddig nem sportolt -, amiben kiteljesedhet, amiben sikerélménye lehet (SPD és a sport).

  • Fogadjuk el, hogy érzékenyebb lehet egy” átlag” kamasznál.

    • Figyeljük a jeleket. Ha olyan viselkedést tapasztalunk, amely aggaszt minket, kérjünk segítséget pszichológustól.

    • Ha szorong, depressziósnak tűnik, kérjünk segítséget!

  • Fontos, hogy olyan témákról is beszéljünk a kamasz gyermekünkkel, amiről úgy érezzük, hogy még nem biztos, hogy fel van rá készülve vagy nem elég érett még rá. A kamaszok tudnak meglepetést okozni.

    • Szerelem:

      • Ebben a korban nagyon nagy érzelmeket tudnak átélni a kamaszok.
        •  Fontos, hogy beszéljünk arról, hogy ezek a szerelmek nem tartanak örökké.
        • Gondoljuk át együtt, hogy mit mondjon el gyermekünk a barátjának/barátnőjének a gondjairól.
    • Alkohol, drog:

      • Nyíltan beszéljünk ezekről a dolgokról. Ha bármilyen gyógyszert szed, mondjuk el, hogy miért nem ihat rá, ha mégis ez történne, kérjük meg, hogy szóljon! Biztosítsuk afelől, hogy nem leszünk mérgesek, de tudnunk kell, ha ilyen helyzet alakul ki!
      • Az útkeresés, az önmaguk felfedezése alapvetően is rengeteg stresszel jár. A depresszió, a rossz érzések enyhítésére lehet, hogy olyan társaságba keveredik, ahol kapcsolatba kerül a droggal.
        • Ma már drogambulanciákon rengeteg információs anyagot lehet beszerezni. Keressünk ilyeneket, beszéljünk róla a gyermekünkkel!

 

Egy eltérő fejlődésmenetű gyermek felneveléséhez rengeteg türelem, energia és kitartás szükséges, függetlenül attól, hogy mi a diagnózisa. A kamaszkor pedig sem a felnövekvő gyerekek, sem a szülők számára nem könnyű időszak. Ha úgy érezzük, hogy olyan problémákba ütközünk, amikkel nehezen tudunk egyedül megküzdeni, kérjünk segítséget.

 

Ahonnan az ötletek származnak:

Terri Mauro: The Everything Parent’s Guide to Sensroy Integration Disorder

Lindsey Biel , M.A. OTR/L and Nancy Piske: Raising a sensoy smart child

http://www.sensorysmartparent.com/blog/2012/03/24/teenagers-and-sensory-issues-special-challenges-for-a-special-time/



[1] Családsegítés elmélete és gyakorlata szöveggyűjtemény, szerkesztette:Feuer Mária, Akadémiai Kiadó 2008, 583-584. oldal