Szülőknek-Szülőktől II.

 

Amikor gyermekünkről kiderül, hogy valamilyen problémával küzd (legyen ez látható, vagy éppen nem látható nehézség), megváltozik az élet, megváltoznak a tervek, az álmok, átalakul minden. A szülő soha nem lesz már az az ember, aki volt. A következő listán  olyan pont szerepel, amit jó, ha nem felejtünk el.

  1. Nem vagy egyedül!

Lehet, hogy a diagnózis ugyanaz, de a megjelenési formák, a tünetek minden gyermeknél változóak. Rengeteg olyan szülő van kint, aki hasonló cipőben jár, mint mi járunk. Használjuk a fejlesztő helyeket, a csoportos foglalkozásokat, az internetet arra, hogy hasonló problémákkal küzdő szülőkkel kommunikáljunk. Amikor minden nehéznek tűnik, vagy egy nagyon fárasztó nap után, jó lehet megosztani másokkal az érzéseinket.

  1. Szülőként megérdemled Te is a törődést!

Szülőként mindent megteszünk a gyermekünkért. Óvodába, iskolába, fejlesztésre, sportórákra, stb. hordjuk őket, dolgozunk, ellátjuk a háztartást. Fontos, hogy törődjünk magunkkal. Hogy néha szünetet tartsunk, hogy levegőt vegyünk. Legyen az bevásárlás egyedül, vagy 5 perc a kocsiban, amikor csak magunk vagyunk, stb. Nagyon fontos, hogy néha levegőt kapjunk, mert ha kimerülünk, az senkinek nem jó.

3. Nem vagyunk tökéletesek!

Senki sem tökéletes. Emberek vagyunk, akik hibáznak. Lehet, hogy elfelejtünk egy időpontot, vagy gyermekünknek rossz reggele volt, és elkésünk munkahelyünkről. Ne ragadjunk le ezeknél a dolgoknál. Nem vagyunk tökéletesek. Olyan szituációkban kell helyt állni, amely mellett a mindennapi dolgok néha kimennek a fejünkből.

  1. Szuperhős vagy!

Lehet, hogy nem tudsz egy varázsütésre rendet varázsolni az otthonodban, vagy nem tudsz hangsebességgel helyet változtatni, de akkor is szuperhős vagy! Minden nap olyan helyzetekkel és szituációkkal küzdesz meg, amely talán más szülők számára lehetetlennek tűnik. Orvostól orvosig mész, amíg válaszokat nem kapsz, lefogod a gyermeked a vérvételnél, fogod a kezét a vizsgálatok közben, átöleled a meltdown vagy éppen a hiszti közepén. Olyan helyzetekben is megőrzöd a lelki jelenlétedet, amikor magad is úgy érzed, hogy legszívesebben csak sírnál. Bátorítod a gyermekedet, hogy olyan dolgokat is megcsináljon, amire azt mondták, hogy nem fog neki menni. Nem adod fel a reményt, hiszed, hogy a gyermeked fog rajzolni, futni, beszélni, aludni, enni, stb. Egyszerre vagy fejlesztő, orvos, barát és minden, amire a gyermekednek szüksége van. Erős és kemény vagy olyan energiákkal, amelyekről nem is tudtad, hogy léteznek!

 

  1. A terápia játék!

Ha végig ülünk néhány fejlesztést, idővel megtapasztalhatjuk, hogy a fejlesztők olyan dolgokat is képesek elérni a gyermekeinknél (pl. borotvahabozás, gyurmázás, ugrálás, bordásfalra mászás, stb), amelyek egyébként meltdown-t váltanának ki.

 

  1. A játék terápia!

Amíg nem ismerjük a terápia elemeit, hogy melyik mozgás, játék melyik érzékszervünkre hat, addig nem is voltunk tisztában azzal, hogy sok minden, amit gyermekünkkel csinálunk, nemcsak örömforrás, hanem terápiás hatása is van. Ki gondolná, hogy a csúszdázás, hintázás, mezítláb rohangászás, stb. milyen sokat tud segíteni egy szenzoros gyermeknél.

 

  1. Szakítsunk időt a közös élményekre!

Eltérő fejlődésmenetű gyermeket nevelő szülők naptára általában dugig van. Nagyon fontos, hogy szakítsunk időt, és csináljunk olyan programokat, amelyek mindenki számára örömet okoznak. Sétáljunk, rajzoljunk, focizzunk. Gyártsunk emlékeket, amelyek a nehezebb napokon eszünkbe juthatnak.

  1. Néha nehéz döntéseket kell hoznunk!

Előfordulnak olyan helyzetek, amikor nehéz, fájdalmas döntéseket kell hoznunk.  Döntéseket, amelyek újra megkérdőjeleznek mindent, amiről azt hittük, hogy ismerjük és tudjuk, mi az.  Ne felejtsük el, hogy a legjobbat akarjuk, és mindent megteszünk, ami tőlünk telik. Beszéljünk az érzéseinkről, beszéljük át a döntést, mielőtt meghozzuk.

  1. Bocsáss meg magadnak!

Lehet, hogy nem mindig a megfelelő döntéseket hozzuk, mégha a szándék jó is. Ne felejtsük el, hogy bizonyos helyzetekben nincsen jó döntés, nincsen helyes válasz.

  1. Szülőnek lenni nehéz, eltérő fejlődésmenetű gyermeket nevelni pedig nagy kihívás!

Minden nehézség ellenére nagyon sok olyan helyzetnek lehetünk tanúi, amelyek megmutatják, hogy megéri. Minden nehézség legyőzése, új dolgok elsajátítása megmutatja, hogy nem hiába a sok fáradozás.

  1. Eltérő fejlődésmenetű gyermeket nevelni néha olyan, mint a maraton!

Azoknak, akik meg akarnak nyerni egy maratont, nincs pihenő.  Ők futás közben esznek, isznak. A mi maratonunk hosszú ideig tart, ezért nagyon fontos, hogy néha pihenjünk. Ha csak pár perc is, de szükséges a szünet. Másképpen nem megy.

  1. Ne veszítsd el önmagad!

Bármennyire is nehéz, ne hagyjuk, hogy a személyiségünket az uralja, hogy eltérő fejlődésmenetű gyermeket nevelünk.  Részünké válik, de nem szabad hagynunk, hogy a nehézségek miatt megszűnjünk feleségnek/férjnek, barátnak/barátnőnek lenni. Keressük meg azokat a dolgokat, amik örömet okoznak. Egy jó futás, egy pohár bor, egy finom vacsora. Nagyon fontos, hogy ne adjuk fel önmagunkat!

  1. Ne hagyjuk, hogy más szülők elbizonytalanítsanak!

Nagyon nehéz és szívszorító tud lenni, amikor azt halljuk, hogy más gyereke már egy évesen megy, mikor a mi 3 évesünk még csak lépéseket tud megtenni. Szívszorító tud lenni, mikor mások 2 éves gyermeke mondatokban beszél, míg a mi gyermekünk egyáltalán nem beszél 4 évesen. Sokan kérdéseket tehetnek fel, vagy példákat hozhatnak fel, vagy azokat a tipikus mondatokat hallhatjuk, mint „Majd fog beszélni, alig győzöd majd hallgatni”,”Majd úgy fog futni, hogy utol sem éred”, stb. Próbáljuk meg kedvesen, de határozottan elmagyarázni a helyzetet, beszéljünk az SPD-ről vagy más diagnózisról. Minél többen hallanak róla, annál kevesebb embernek lesz idegen. Ne felejtsük el, hogy minden szülő büszke a gyermekére és annak sikereire, így ne vegyük a szívünkre, bármennyire is frusztráló tud lenni, ha arról beszélnek, miket tudnak már az ő gyermekeik.

  1. Ne hasonlítgassuk a gyermekünket másokhoz!

Ez nagyon nehéz feladat. Minden gyermek - akár normál-, akár eltérő fejlődésmenetű - más ütemben fejlődik. Ha úgy érezzük, hogy gyermekünk nem úgy fejlődik, ahogy kellene, beszéljünk a háziorvossal.  Ne hasonlítsuk össze ismerősök, családtagok gyermekeivel, hasonló diagnózisú gyermekekkel, vagy éppen a másik gyermekünkkel.

Minden gyermek egyedi, saját ütemben fejlődik, más okoz neki nehézséget és mások az erősségei!

  1. Szakítsunk időt a házasságunkra!

A házasság sok munkát igényel. Gyermeket nevelni is sok munkát igényel. Ha eltérő fejlődésmenetű gyermeket nevelünk, extra sok energiára van szükségünk. Nagyon fontos, hogy ha párkapcsolatban élünk, találjuk meg azt az időt, amikor a gyerekektől külön vagyunk együtt. Akár este miután lefeküdtek, vagy ha van segítségünk, amikor valaki vigyáz rájuk. Nagyon fontos, hogy töltsünk együtt időt.

  1. Bízz a megérzéseidben!

Szülőként mi ismerjük legjobban a gyermekünket. Az orvosok, terapeuták, tanárok, fejlesztők mind nagyon sokat segíthetnek, de ha úgy érezzük, hogy nem kapunk megfelelő segítséget, vagy nem kielégítőek a válaszok, keressük második véleményt.

 

Forrás: http://www.abilitiesexpo.com/community/parents-20things.html